Egy hét egy faj 8. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük 2025.11.24. 14:00

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve, hetente megjelenő cikksorozatunk keretében az év végéig hétről hétre bemutatunk egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt.



A kis légykapó (Ficedula parva) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó madárfaj. Egyik kiemelkedő kulcsfaja az erdei ökoszisztémának, ezt támasztja alá hazánkban fokozottan védett státusza is. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Az öreg hímek könnyen felismerhetők narancsos torkukról és begyükről, valamint ólomszürke fejükről. A fiatalok és a tojók már jóval szerényebb színekkel büszkélkedhetnek, mondhatni egyszínű barnás tollazatuk van. Felismerésüket azonban megkönnyíti jellegzetes farokmintázatuk, a szélső faroktollakon ugyanis látványos fehér „tükör” látható, mely repülés során megvillan.

Éneklő hím kis légykapó (Fotó: Tóth Péter)

A Mátrai Tájvédelmi Körzetben ennek a fajnak a sorsa közel sem sikertörténet. Fontos látnunk, hogy önmagában a védett területek megléte nem minden esetben elégséges egy-egy természeti érték megóvásához. Egyrészt a védett területeken kívül is jelentős hatások érhetik egy faj állományait, melyekre nincs ráhatásunk, másrészt olykor a védett területeken hozott intézkedések sem megfelelőek.

A fiatalok színei nem kirívóak, jellegzetes farokmintájuk azonban segíti a felismerést

40 éve, a tájvédelmi körzet megalakulásakor még rendszeres fészkelő volt a hegységben. Sőt, a védett területek kijelölésének fontos szempontja volt e kulcsfajnak a jelenléte is! Állománynagysága azonban az ezredfordulóra erősen lecsökkent. A 2000-es évek elején már csak néhány helyen volt ismert költése, majd néhány év múlva teljesen eltűnt, mint fészkelő. Utoljára a Csörgő-völgyben észleltek költő párokat. Azóta csupán ritka átvonuló a tájvédelmi körzetben, elsősorban az őszi időszakban kerülnek elő példányai.

A hímek begye narancsszínű, fejük ólomszürke

Vajon mi történhetett, ami miatt teljesen eltűnt a Mátrából ez a faj? Mint az a legtöbb hasonló esetben is igaz, nem vezethető vissza az egész csupán egyetlen okra. Több tényező együttes hatásáról kell beszélnünk. Egyrészt fontos megemlíteni azt, hogy hosszú távú vonulóról van szó, állományainak nagy része az indiai szubkontinensen tölti a telet. A hosszú távú vonuló madárfajokról általánosságban elmondható, hogy nagy bajban vannak. Állományaik világszerte csökkennek, melynek oka főként a klímaváltozás, a tájhasználat drasztikus átalakulása, valamint a természetközeli élőhelyek megszűnése a vonulási útvonalakon és a telelőterületeken. Ezekre a folyamatokra sajnos vajmi kevés ráhatásunk van, a másik fontos tényező azonban a hazai élőhelyek állapota, ahol viszont már nagyrészt a mi vállunkat nyomja a felelősség. A kis légykapó speciális élőhelyi igényekkel bír Magyarországon. Elsősorban a bükkösökhöz kötődik, de nem akármilyen bükkösökhöz! Két fontos élőhelyi sajátosság emelendő ki, az egyik a nedves mikroklíma; jellemzően patakvölgyekben költ. A másik a természetes erdőszerkezet. Fontos az erdő változatos korösszetétele, az idős, odvasodásra hajlamos fák szintén szükségesek, de kis benapozott foltok is kellenek, ahol rovarokra tud vadászni. A homogén, gazdaságilag kezelt erdők jellemzően nem tudják teljesíteni ezeket a követelményeket. A kis légykapó védelmét nagyban segíthette volna, ha a tájvédelmi körzet kijelölésével együtt nagy kiterjedésű, érintetlen erdőtömbök is létrejöttek volna, ahol kiemelkedően jó költőhelyeket találhatott volna.

Vonuló kis légykapó a Mátrai Tájvédelmi Körzet területén, 2023 szeptemberében

Lesz-e még kis légykapó fészkelés a Mátrában? Alkalmi megtelepedése nem kizárható, de rendszeres fészkelésre sajnos már nagyon kicsi az esély. A fentebb már említett okok mellett a klímaváltozás erősödő hatása miatt is egyre kevésbé lesz alkalmas a térség számára. Mindenesetre a kis légykapó története fontos példaként áll előttünk, bízunk benne, hogy a többi hasonló faj esetei sikertörténettel zárulnak majd.

Képek: Molnár Márton

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom